Arthur-PC - Egy HD64180 alapú számítógép

Ez volt az én gépem, a gép. Kb. 1985-től 1992-ig építettem. Állandóan változott rajta valami. Ez lett a végső állomás, amit csak 1999 decemberében módosítottam sw vonalon, Y2K kompatibilitás érdekében.

A dolog a Z80 + LEDes kijelzőtől indult. Ez volt a kezdet. Gábor barátomnak volt egy HP gyártmányú DIP28 nagyságú 4 karakteres 5x7 formátumú kijelzője, amire mindenáron ki akarta írni az akkori barátnője (jelenlegi felesége) nevét. Én azokban az időkben egy Nebuló-2 nevű géptől fellelkesülve már törtem a fejem egy z80-as gép építésén. Mondtam Gabinak, hogy nem probléma, csinálunk egy számítógépet a kijelzőhöz, és azt írunk rá, amit csak akarunk. Persze ez akkor igen nagyképű kijelentés volt részemről, de tudtam, hogy van önzetlen segítség a hátam mögött az apám és a bátyám személyében. A gép cirka két hét alatt el is készült, és kis nógatás után elindult. A rendszer software-t a bátyám írta meg, de az ILDI-GABI részt büszkén mondhatom, én írtam :-) Később Gabival versenyeztünk, hogy ki tudja rövidebbre megírni az ILDI-GABI programot. A versenyt Gábor nyerte meg valami 23 byte körüli programhosszúsággal. Ezt a gépet heti váltással birtokoltuk Gabival.

A 4 karakternyi display-t elég hamar kinőttük. Karácsonyra kaptam egy akkoriban kokomlistás EF9366 típusú IC-t (GDP), ami egy remek grafikus display processzor volt. Ez lett a gép videovezérlője. Monitorként Tünde vagy Junoszty TV szolgált. Később a display-t átalakítottam karakteres üzemmódúra, mert grafikusan elég lassú volt, és egyébként sem akartam grafikát, csak terminált.

Aztán jött a nagy áttörés, a floppy, vagy a PLOFI, ahogy a nagymamám mondta. Ez természetesen 8 (!) collos drive volt, 220 voltos motorral, ahogy kell. 242 kbyte / oldal. A floppy miatt az egész gépet újraépítettem, innentől kezdve rack-es volt. Processzor-, video-, floppy- és I/O kártya. Kezdetben ezek alkották, később bővült RAM-disk és Winchester vezérlővel, de ne szaladjunk ennyire előre. A floppy egyenes vonzata volt a CP/M 2.2 operációs rendszer. Ekkor 4MHz órajelről ment a z80. 64k RAM, 56k-s CP/M. A billentyűzet egy hall-generátoros TKI példány volt. Olyan jó kbd-om azóta sem volt! A display még mindíg a GDP alapú, de 32 sor / 64 karakteres, színes változat, bár a monitorom mindig mono volt, ezért csak 16 árnyalat volt színek helyett.

Következő lépés volt az 1.2MB, 5.25 collos floppy meghajtó. Ezt 1988 nyarán 12000 magyar forintért vásároltam használtan. Software vonatkozásban is voltak haladások. Először a CP/M parancsfeldolgozóját cseréltem le saját fejlesztésűre. Később megírtam az MS-DOS-os PathMinder program klónját magamnak, ami sokat javított a munkavégzés hatékonyságán. További gyorsítás volt a 256 kbyte RAM-disk. Ezt kibővítettem további 256 kbyte RAM-disk-kel, ami már CMOS RAM volt telepes megtáplálással. Így kikapcsolás után sem törlődött a disk. Baromi gyors volt a floppy-hoz képest. Következő nagyobb állomas a katonaság volt, amikor megállt az élet, de az eszem is. Hogy ez mire volt jó??? A sereg után tovább fejlődött a gép. A legfontosabb lépés egy Winchester volt. Ez teljesen új dimenziókba helyezte a dolgokat. 40 Megabyte! Hihetetlen!

A 40 MB disk megjelenésével nagy szükség lett egy olyan operációs rendszerre, ami ismeri a könyvtárak fogalmát, mert sajnos a CP/M 2.2 nem ismerte, csak egyetlen root directory volt minden lemezen, (meg 15 user, de ezt most hagyjuk). Közben lett IBM-PC-m meg elkezdtem csinálni egy 68000 alapú gépet is. Ekkor Döme barátom eléggé fura módon elkérte, vagy inkább elvitte a HALL-os keyboard-omat, csak PC-ről lehetett a gépet használni egy kbd szimulátorral, amit Döme vágott össze hirtelen a PC-re. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és döntöttem. Áttolom a Tigrist! Azaz újraépítem az egészet. Az új processzorkártyára z80 helyett egy HD64180 került, ami gyorsabb volt, és legfőképp volt benne egy lapozós MMU. Ez 1M cimtartományt tett lehetővé. A videokártya M6845 alapú lett, 25 sor, 80 karakter, 16 szín. 32k RAM, azaz 8 lap. A Winchester-vezérlőben továbbra is az i82062 volt a controller IC, de digitális PLL került rá az analóg helyett. Ez speciel nem volt szükségszerű, mert az analóg is kifogástalanul működött. Még szép, a bátyám diplomamunkája volt. Arra a PLL-re azóta is méltán büszke. A floppy kártyára egy 37C65 ment, ettől kezdve tudta az MFM módot. A RAM-disk értelmét vesztette a Winchester megjelenésével, a DRAM-os panel teljesen megszűnt, a 256k CMOS panelt átalakítottam olyanra, hogy az új processzor címtartományában natívan látható legyen, az addigi I/O-s, számlálós címgenerátoros megoldás helyett.

A billentyűzet pótlására a következő megoldás született: vettem egy PC billentyűzetet, amiből a nyomógombokon kívül mindent kiszedtem és megépítettem első mikrokontrolleres munkámat, a billentyűzetvezérlőt. Egy 8051 került bele, sima TTL sorosvonalon beszélt a géppel. A gép új HW-ére írtam egy file-rendszert. Ezt ARDOS 1.0-nak hívtam. Nem volt hosszú életű a dolog. Sajnos assembly-ben íródott, nem lett valami jól áttekinthető. Közben került a gébpe egy óra IC elemmel. Az új órán fellelkesülve megírtam a NewDOS-t, ami jelenleg is fut a gépen. Ez már 'C'-ben készült és kihasználta a HW adta lehetőségeket. Ez CP/M felülről kompatibilis, tehát futnak rajta a CP/M programok, de pluszban tudja a könyvtárakat és a hard link-et.